A szénhidrátok a Földön a legnagyobb mennyiségben előforduló szerves vegyületek. Bennük hasznosul elsődlegesen a napfény energiája. A legtöbb élő szervezet energiaellátásában központi szerepet töltenek be. A szénhidrátok természetes forrásai például a gyümölcsök, bogyók, mézek, zöldségek, gabonák, magvak, valamint az egyéb növényi részek és nedvek.
A szénhidrátok lehetnek egyszerű cukrok és összetett szénhidrátok. Az egyszerű cukrok közé tartozik például a szőlőcukor (glükóz), a gyümölcscukor (fruktóz) és a galaktóz. Az egyszerű cukrok egymáshoz kapcsolódva különböző hosszúságú láncokat, összetett szénhidrátokat képeznek. Az összetett szénhidrátok közül a legrövidebb láncúak csupán két darab egyszerű cukorból állnak, ezek az úgynevezett diszacharidok. A legismertebb diszacharid az egy glükózból és egy fruktózból felépülő, kristálycukorként emlegedett répacukor (szacharóz), de ilyen diszacharid a tejben lévő tejcukor (laktóz) és a többnyire gabonákban található malátacukor (maltóz) is. A cukrok közül legédesebb a gyümölcscukor, majd édesítőhatás szempontjából csökkenő sorrendben követi a répacukor, szőlőcukor, malátacukor, végül a tejcukor. Amikor sok egyszerű cukor alkot hosszabb láncú összetett szénhidrátokat, akkor többnyire már kevésbé vagy egyáltalán nem édes, nehezen oldódó, gyengén vagy nem emészthető szénhidrátokról beszélünk, ilyen hosszabb szénláncú szénhidrátok például a keményítő, a cellulóz, a pektin, a kitin és a növényi gumik.